BKNSZ

Archív anyagaink:


A népművelés az új világban - a BKNSZ programjának tervezete.

írta: Miklóssy Endre

Az augusztusi feladatmeghatározásban foglaltaknak megfelelően először az általános cél-meghatározást, aztán a javasolt program tartalmi vázlatát, majd a lebonyolítás tervezetét foglaljuk össze.

A cél

A globalizáció által teremtett világhelyzetnek a legfőbb veszélye az, hogy kiolthatja az emberben az Én-tudatot, azt a világimázs-technikusok gondolat- és érzésformáló, képalkotó és korlátlanul manipuláló fantáziájának szolgáltatva ki. Az alapvető eszköz ehhez a médiumok meghatározó befolyása. Itt azonban nem csupán tartalmi kérdések vetődnek fel, vagyis nemcsak a világkatyvasz terjesztése a probléma. Egy mégoly tisztességes és felelősségteljes információs és műsorpolitika is kevés a megoldáshoz, mivel a probléma magában az elidegenültség tényében van. Ezen pedig csak egyféle módon lehet segíteni. Ez pedig az Én valóságos önmeghatározása.


A mai világfelfogás lényege az individuum abszolút kultusza, ami egy téves antropológiai felfogáson alapul, hiszen az ember nem szuverén lény. Mindenét, amije van, másoktól kapta, és a létfeladata is az volna, hogy tovább is adja, hiszen enélkül megszakad a lánc. Látszólagos erősítést nyert az ezredvégre ez a kultusz a 20. Század katasztrófái után, amelyek az ellenkezőt, vagyis az individuumnak a teljes alárendeltségét hírdették a kollektív hatalmakkal szemben.


A dilemmát a nagy magyar nevelő-filozófus, Karácsony Sándor oldotta meg : a harmadik lehetőség ugyanis az a közösség, amihez az ember tartozik. Ettől kapott mindent, ennek a folytatásáért van felelőssége.


A cél tehát a kapcsolatépítés, képzés, információ-átadás. Három fő területét látjuk:


  1. A kollektív identitás felismerését, történelmi és helyi dimenziókban is, és az ezzel kapcsolatos társadalom-építő feladatokat.
  2. Az ország és a világ jelenlegi helyzetének a megismerését, a globalizáció kialakulását és következményeinek ismeretét.
  3. Azoknak a társadalomszervezési-tervezési technikáknak az ismeretét, amelyeket az Európai Únió működő rendszereiből kellett átvennie ennek a saját sorsát önerőből irányítani képtelen országnak.

Az előadás- és tréningsorozat e három tárgykörbe szervezendő. Gauguin híres képének megfelelően : d'ou venons-nous? que sommes-nous? ou allons-nous? (Honnan jöttünk? Mik vagyunk? Hová megyünk?).

Az önismeret

Ázsiai eredetünk, rokonságunk, nyelvünk, zenénk és őskultúránk. A hivatalos oktatás hallatlanul keveset mond erről, azt is többnyire tévesen. Ami másrészt megnyitja a kaput a délibábos tévedések és zűrzavar előtt. Számos területen vannak már e témának kutatói és szakértői, a köztudatba ezek nem kerülhetnek be, de talán nem is olyan nagy baj, hogyha a médiacentrikus értékközvetítéssel szemben a személyes értékközvetítés útján ismerik meg mindezt az emberek.


Tudva lévő pedig, hogy egész Ázsia, kirgizek és törökök, japánok és kínaiak, malájok és rádzsputok, vagyis a földkerekség ígéretes része érdeklődve tekint ránk, rokonoknak tartanak, és talán várnak is tőlünk valamit, pontosan ma még meg sem határozhatót.


Miért keveredtünk ide, mi dolgunk itten. Mi is volt valójában a mi ezer éves államszervező szerepünk, aminek a fontosságát azóta látni igazán, amióta megszűnt, és Közép-Európára ezért a 20. Század során periódikusan ismétlődő olyan vérfürdők zúdultak, amelyek eladdig ismeretlenek voltak. És amely helyzet úgy-ahogy rendezésére a Nagypolitika az ezredfordulón a Szent Istváni állameszméhez hasonló megoldásokkal kell kísérletezzen (Bosznia példája).


Önmagára vonatkoztatva mindennek csak saját értéke van, amire kifelé hivatkozni nem lehet. Csupán másokhoz képest beszélhetünk küldetésről. Az a közhely, hogy Európát védtük, részben téves, részben semmitmondó a jelenre nézvést. (Semmi értelme nincsen sértődötten keseregni.) Hanem másról és többről van szó, szellemi értelemben. Karácsony Sándor szerint a feladatunk az, hogy "Európa és Ázsia egyek legyenek". Gondolkodóink erről rengeteget tudnak (társaslélek, objektív és konkrét gondolkodás - Ázsia észjárása, amihez Európa alig tud hozzáférkőzni, miközben a mi számunkra világos, sőt egyúttal Európa észjárását is ismerjük.) Ez a tudás benne van mindenkiben, csak nem ismerte fel. Ezen az alapon szervezhető meg az a demokrácia is, aminek deficitje egyre súlyosabban nehezül nemcsak miránk, magyarokra, hanem az egész nyugati világra is.


Hérakleitosz mondja azt, hogy az éberek közös világba lépnek, de az alvó a saját álmát alussza. Az "altató" ehhez például az a "Való világ" TV-sorozat, amelynek a célja, hogy az ember ne a való világgal, vagyis rokonai, szomszédai, barátai problémáival foglalkozzék, hanem vadidegenek fiktív helyzeteivel. Ezzel szemben kell felismernünk saját magunkat abban, amik voltunk akár évezredekkel ezelőtt is - hiszen mindaz itt van bennünk valahol, amik vagyunk valójában, és amik leszünk, helyesebben amik lehetünk ha keresztüllátunk a felénk áramló dezinformáció-özönön és helyette felismerjük egymásban a valóságot.

A helyzet- és világismeret

Olyan símán csúsztunk a Pénz világuralma alá, hogy szinte észre se vettük. Bizonyára kellemesebb, mint a gumiboté, de talán még veszedelmesebb, mert elaltatja bennünk a függőség tényét. Az ember ugyanis "szabadon választhat" a piacon, csakhogy előtte manipulálták az értékrendjét, a céljait, szétzilálták azokat a kapcsolatait, amelyek netán másféle útra segítenék. A piacon megvenni viszont csak azt lehet, ami oda is tud jutni. És nem túl nehéz megakadályozni azt, hogy erre a piacra csupán a mértékadó világnézet és gazdasági rend által kívánatosnak ítélt dolgok kerülhessenek. Nem is kell több hozzá, csak annyi, hogy mások ne jussanak pénzhez.


Szabadulni azért valahogy csak lehet ebből a helyzetből. Világszerte folyik ellene a küzdelem. Sokan, sokféleképpen beszélnek ma már erről az önpusztító folyamatról, ami ellen pedig van orvosság, mert ki lehet térni előle. Gyengíti mindezt az, hogy széttagolt, zavaros és ellentmondásos, szemben a símára csiszolt és belső összefüggésekkel is rendelkező főerők hatalmával. Ezek most megint azt mondják, mint eddig, hogy "nincs alternatíva". Pedig az mindig van, hiszen az ember választásra képes lény. De ehhez a választáshoz a helyzetet mindenesetre ismerni kell.


Mind a globalizáció kérdéseinek, mind pedig az ország tényleges helyzetének és tennivalóinak számos szakértője van nálunk, akikkel beszélgetéseket, tapasztalatcserét lehet folytatni a kölcsönös okulás érdekében.

A lehetőségek

Az egyik lehetőséget maga a felgyorsult világ vetette fel, ezt mondják úgy, hogy "életfogytig tartó tanulás", és erre igénybe vehetők különféle források is. A "tanulás" azonban nem csupán technikai ismeretek elsajátítását jelenti, hanem a világ egészében való olyan eligazodást is, amiről ez a program szól.


A másik lehetőség az a tervezési-fejlesztési rendszer, amit az Európai Únióban alakítottak ki, és amihez kénytelen-kelletlen a mi országunknak is csatlakoznia kellett. Ez a rendszer elvileg tág lehetőségeket teremt, beleértve az anyagi támogatásokat is, az önépítéshez, a helyi társadalmak és a helyi gazdaság reorganizációjához. Ennek az érvényesítéséhez azonban a civil társadalomnak szakmailag felkészültnek kell lennie.


A harmadik lehetőség a gazdálkodók együttműködése. A nagyvilág gazdaságát a tőkeerő uralja, a kicsik kiszolgáltatottak és hamar elvéreznek. A magyar mezőgazdaság kialakult szerkezete különösen elaprózott, és ez komoly fenyegetés a gazdálkodók jövőbeli megélhetésére nézvést. De az erejüket egyesíthetik a termelés, az értékesítés, a feldolgozottsági szint emelése tekintetében. Ennek jeles hazai és külföldi példái is vannak (dán szövetkezeti mozgalom, Hangya, Mondragon stb.), folyik a hazai megvalósítás is, és ezeknek lendületet lehet adni.


A negyedik lehetőség a helyi lehetőségek felhasználása. A magyar táj összehasonlíthatatlan adottságokkal rendelkezik, csak a hatalmi viszonyok már jó évszázada gátolják a kibontakozást. Ideje hozzá kezdeni. A termőhelyi adottságok mellett a még nem agyonkemizált termőföldek, aránylag ép bioszféra és ehhez hasonló más dolgok lehetővé tehetik a megélhetés javítását úgy, hogy az hosszú távon is folytatható legyen.


Számos elkötelezett szakembere van e témának is a hazai kutatók és gazdálkodók körében.

A népfőiskolai program felépítése

Maguknak a programoknak a lényege egy-egy bennlakásos tanfolyam-sorozat, 2-3 napos, 3-4 alkalommal (a mai élet nemigen enged az embernek ennél hosszabbat). E tanfolyamokon a témakörök kiválasztott szakemberei előadásokat tartanak, amit beszélgetések, tapasztalatcserék, esetleg tréningek egészítenek ki.


A felépítés "hólabda" elven történik, az első alkalmakkor a népfőiskolák irányítóinak kell megismerniük az egészet, és ismereteik alapján az elkészült programok és előadók sorából maguk építhetik tovább a saját működési körükben a programjaikat.


Az alprogramokat és a felkérhető előadókat áttekintő prospektus tartalmazza. Ez természetesen tovább is bővíthető a tréning résztvevőinek az ismeretei alapján.


Az alapprogram elkészítését, valamint az előadók és tanfolyamok további szervezésében való segítséget a BKNSZ elvállalja.


Helyszínként szóba jöhet a MNT balatonszepezdi konferencia-központja, és a Falufejlesztési Társaság vértesacsai székháza. E helyeken mintegy 25-30 ember egyidejű elhelyezése lehetséges.


A szükséges pénzügyi források pályázatok útján teremthetők meg. A cél lehetőség szerint az, hogy a részvétel ingyenessé legyen tehető.


Bp. 2004. október hó.

Letölthető anyagaink