A nyíllal átlőtt (béke-) galamb "gyógyítása"

Kemence-Ipolyszakállos / magyar-szlovák kisrégió falukutatása

Az Ipoly-régió magyar és szlovákiai oldalán a Falufejlesztési Társaság Falukutató Tagozata , a Budapest Környéki Népfőiskolai Szövetséggel ( pályázati együttműködés keretében) - a Kertészeti Egyetem településtervező mérnökhallgatóinak közreműködésével helyzetfeltáró falukutatást végzett Kemencén (Mo.) és Ipolyszakálloson (Szlovákia) az Ipoly-menti kisrégió életének, gondjainak megismerése céljából.

Ipolyszakállosi tapasztalatok

Ipolyszakállosra érkezésünkkor baráti hangulattal fogadott minket a szép természeti, táji adottságokkal megáldott település középkorú polgármestere Gasparik Kálmán, és hasonló korú helyettese Marsal András. Előadásaikból és a kézhez kapott színvonalas helyi kiadványokból már az első napon megismerhettük alapvető életkörülményeiket, gondjaikat. A jövőre vonatkozó kilábalási terveiket illetően viszont egyértelmű bizonytalanságot, politikai pesszimizmust tapasztaltunk, ami különösen sarkallt minket a társadalmi-gazdasági helyzetfeltáró munkánk minél alaposabb (néhány nap alatt lehetséges) elvégzésére.

A helyi lakosokkal, "közszolgákkal", pappal stb. folytatott személyes életút interjúk, s az utcai-kocsmai beszélgetések alkalmával döntően elkeseredettséget, reménytelenséget, csalódottságot és elvágyódást tapasztaltunk. Az egyik beszélgető társunk, egy kisboltos asszony meg is jegyezte, hogy "ez itt a senki földje, nem kellünk mi sem Szlovákiának, sem Magyarországnak."

A helyi művelődési ház a Községházával együttműködve hosszasan kutatott a település Mária Terézia korabeli jelvényes pecsétje után, aminek lenyomatát Pifkó Péter és Beke Margit művészettörténészek segítségével végül meg is találták az Esztergomi Hercegprímás Iroda levéltárában. Ennek fényképe alapján készült el 1992-ben a község jelenlegi címere, melyen hármashalom (Fátra-Tátra-Mátra?) látható, a középső kiemelkedő halmon repülésre kész galamb tart a csőrében három szál búzakalászt. A két szélső halomból kinövő egy-egy körben összehajló olajág, mint a békesség jelvénye látható "Szakállosi pecsét 1768" körirattal. Arra, hogy a galamb testébe álló nyíl mikor és miért került bele a jelképbe, nem tudtak választ adni az általunk megkérdezettek. A rövid kutatás alatt felmért problémák a nyíllal átlőtt (béke-) galamb "meggyógyításának", azaz a társadalmi béke helyreállításának szükségességére hívták fel a figyelmet.

Beszélgetőtársaink elbeszéléseiből valamint az EZREDFORDULÓ című községi önkormányzati milleniumi kiadványból egyértelműen kitűnt, hogy nem az eltérő anyanyelvű (szlovák, magyar) emberek közötti, hanem a politikai ellentétektől, illetve a határmenti régió magárahagyatottságától szenvednek az itt élő magyarok.

Rövid földrajzi, gazdaság-történeti áttekintés

Az Ipoly folyó partján Nyitra megyében, a Hont-Ipoly menti régióban található az Ister-Granum Eurorégió határtelepülése: Ipolyszakállos. A Hont-Ipolymenti régió Zalabától egészen a nagykürtösi járásig terjed. Ezen a régión belül alakították meg az Alsó-Ipoly menti kisrégiót, melynek 17 szlovákiai községe mellé csatlakoztatni szerettek volna 15 magyarországi határmenti kistelepülést is, de ez - Gasparik Kálmán polgármester elmondása szerint - még ezidáig nem sikerült. A kistérségi alulról építkező faluhálózat azonban életképesebb s Deménd, Ipolyszakállos szervező kapocsként működik együtt ennek a kimunkálásában.

Az Alsó-Ipoly menti Szakállos községet a tatárjárás által elpusztított magyar és palóc falvak lakói alapították (1299-ben már oklevél említi). A település neve feltehetően a sok kicsi érrel ("szakállal") rendelkező Ipoly-vidékre utal. Az "átkos" Triannoni Békeszerződés előtt a község Hont vármegyéhez tartozott, az Eszterházi, majd később a Huszár család birtokaként. Az említett békeszerződésnek "köszönhető", hogy a háború előtt az Ipolyon átívelő 47 híd java része ma is csonkán várja újraépítését. Ipolyszakállost is híd kötötte össze az anyaországgal - ahogy a helyiek nevezik ma is, a 2004. december 5-i magyarországi kettős állampolgárságról, a nemzetiségi csatlakozásról szóló sikertelen népszavazás utáni csalódottságukban is hazánkat. A lerombolt híd családtagjaiktól és korábbi földjeiktől zárta el a gazdákat. A 90-es évek változásait hasonló szervezetlenség, koncepció hiány és a kisember teljes gazdasági kiszolgáltatottsága jellemezte, mint Magyarországon. A földjeiket termelőeszközök nélkül visszakapott idős emberek kifosztottságról, föld-felvásárló "maffíákról" panaszkodtak sírva. (Pl. egy toló kocsis nagymama: "30 ezer koronával tartozik nekem ma is a TSZ, az egész életem ennyit ér, de ezt sem tudják kifizetni. Jobb lenne meghalni, mint ebben a szégyenben élni!")

A 900 körüli lelket számláló falu a 60-as években még másfél ezres létszámú, virágzó agrártelepülés volt. Mára helyi szolgáltatás nélküli (az orvos és a fodrász is a környékből jár át), áthelyezett, központosított közigazgatású (Nyitra, Léva), munkanélküliségtől (statisztikailag 20%), elöregedéstől és elvándorlástól szenvedő kistelepülés lett.

A történelmileg jellemző szarvasmarha, sertéstenyésztés, szőlészet (Ottelo), méhészet, vadászat, halászat majd a közelmúlti fűszerpaprika termesztésből csupán a méhészet - helyi mézfeldolgozó üzem alakult nemrég - és egy dán gazda sertéshizlaldája maradt a termelőszövetkezet 2003-ban történt megszűnése után. A földek javát gabona- és kukorica-termesztésre bérlő dán vállalkozóval "gondok vannak". Adott ugyan sertéshúst a közös faluünnepekre, de nem veszi figyelembe a helyi hatóságok környezetvédelmi előírásait, a sertéshízlaldájából származó szennyvíz-kérdésben nem hajlandó együttműködni a falu szennyvíztisztítójának létesítésében. Nyilvánvaló, hogy termelési költségeinek minimalizálására törekszik, termelésének externális költségeit (pl. szennyvíz probléma) a falura hárítva. Telephelyét "néma" biztonsági őrök vigyázzák. (Nem adhattak interjút az őt meglátogató egyetemistáinknak.) Nem tud vagy nem akar beilleszkedni a falu életébe? "Mi a magyar vállalkozókat vártuk volna ide!" hangzott el sok megkérdezett szájából.

A döntő többségében magyar nemzetiségű katolikus falu Ipolyságból származó papja szintén az együttműködés hiányáról panaszkodik - szintúgy a polgármester és helyettese, akik a fiatal, 30-as évei elején járó paptól többet várnak, mitöbb, a tapasztalt lelki vezetőt hiányolják, aki elősegíthetné az emberek közötti jobb megértést a kettévált faluban. Az interjúk alapján inkább falu-város mentalitásbeli ellentét okoz beilleszkedési gondot.

A falu kicsiny evangélikus közösségéhez a szomszédos település lelkésze jár át hetente egyszer istentiszteletet tartani. A biblia beszélgetéseket az önkormányzatnál dolgozó Tuhárszky Ilona presbiter, régi népfőiskolás társunk vezeti.

A munkanélküliség, a TSZ, a tagok felé való tartozással történő megszűnése és a többség számára átláthatatlanul átalakuló tulajdonosi viszonyok keltette lehangoltság érthető. A 2003-ban tönkrement TSZ-ben 120 fő dolgozott, jelenleg 20 fő dolgozik a dán sertéshízlalda vállalkozásnál. Az emberek egyéni stratégiák szerint küzdenek az életben maradásért, leginkább úgy, hogy elmennek a faluból munkát vállalni a fiatalabbak. A település fejlődését a demográfiai adottságok (a 18 és 50 év közötti lakosság aránya 50% feletti) és a Kanadai Nemzetközi Fejlesztési Hivatal (CIDA) anyagi támogatásával, valamint a Kanadai Urbanisztikai Intézet szakmai segítségével elkészült "IPOLYMENTE" MIKRORÉGIÓ STRATÉGIAI TERVE lehetővé tenné. Ez a terv 2015-ig fogalmazza meg a lakosság életszínvonalának általános növekedéséhez, a fejlett mezőgazdaság és feldolgozóipar kialakításához szükséges teendőket:

1. A vállalkozói szférában: gazdaságfejlesztési stratégia régiószintű összehangolása; a vállalkozói egységek számának növelése; támogatási adatbázis; új technológiák bevezetésének segítése; biomassza energetikai előállítása.
2. Az önkormányzati politikában: magas színvonalú régiószintű községi együttműködés; az adó és illeték megszabás összehangolása; a földrendezés felgyorsítása (tagosítás? - a szerző); a lakosság jogi ismerteinek gyarapítása; növelni a bűnmegelőzés hatékonyságát.
3. A közművesítés és környezetvédelem területén: a községek fokozott közművesítése; hatékonyabb környezetvédelmi módszerek alkalmazása; szelektív hulladékgyűjtés; a természeti értékek megőrzése, megújítása, mint turisztikai vonzerő.
4. A minőségi szolgáltatási intézményrendszer kialakítása vonatkozásában: az épületek modernizálásával javítani az oktatás feltételeit, ezzel fokozni a régióhoz való kötődést; megőrizni és továbbfejleszteni az ősök kulturális örökségének védelmét; az egészségügyi szolgáltatások színvonalának megtartása, szociális szolgáltatások javítása.
5. A községek közötti és a nemzetközi együttműködés vonatkozásában: összehangolt községek közötti határon átnyúló együttműködés (regionális végrehajtó /elavult jelző - a szerző/ bizottság létrehozása a határ menti magyarországi községek képviseletével); kapcsolatteremtés az EU hasonló kisrégióival (három, ill. négyoldalú lakossági találkozók); a régió fejlesztésében megnövelni az EU alapokból származó pénzeszközök szerepét (közös szlovák-magyar multiplikációs pályázatok beadása)

Véleményünk szerint a fent vázolt stratégia fokozatos megvalósításával a régió gazdasági felemelkedése és ennek nyomán a régóta óhajtott társadalmi megbékélés is elérhető lesz.

A jelenleg érzékelt megtorpanást a községi vezetők a nagypolitika érdektelenségével magyarázzák. A mi meglátásunk az volt, hogy a feltörekvő helyi vállalkozók (pl. Németh Árpád az EU-s pályázattal létesült mézfeldolgozó üzemével és modern panziójával) alkalmasabbak lennének a kistelepülés felvirágoztatására, mint "a múlt terheit nyögő" intézményes faluvezetés. Ezt a megállapításunkat támasztotta alá az említett vállalkozó INTERREG III. A pályázatban való együttműködési felkérése, melyet a BKNSZ titkárával, Nagy Júliával ottlétünk utolsó napján együttműködési szándéknyilatkozat formájában írtak alá.

Szlovákiai tartózkodásunkat Ipolyság városa meglátogatásával zártuk. Ez a kisváros intézményileg (iskolák, kórházak stb.), történelmileg régióközpontnak alkalmas húzóerővel rendelkezik (még mai is viszonylag nagyszámú a helyi értelmiség).

Kemencei tapasztalatok

A magyarországi kemencei interjúk, beszélgetések hasonló (magárahagyatottsági) problémákat, de a közelmúlt változásai már régebben lezajlottak, mint Ipolyszakálloson, ezért kissé jobb gazdasági talpra állást, kevésbé elszegényedett népességet tükröztek. A környék településeihez mérten Kemencének a legkiterjedtebb a területe, melyben jelentős szerepet foglal el az erdőgazdálkodás és a bogyós gyümölcstermesztés. Megalakult a TÉSZ, mely több százhektáros gazdát foglal magába. Tudatos és jelentős a faluban a falusi turizmus, vendéglátás, működik a Tájház, melyet a tervek szerint kibővítenek kézműves alkotóházzá. Működik az iskola, a Helytörténeti Gyűjtemény. Itt áll az egykori Hont Vármegye Megyeháza. A falu vezetése tudatosan tartja fönn az élhetőbb élet érdekében a csodálatos természeti környezetet. Megmaradt a kisvasút és a kemenceiek vendégszeretete, melyet a falukutatás során is tapasztaltunk.

A hazai vállalkozók a félbérért kapható szlovák (ingázó) munkaerő alkalmazását részesítik előnyben, amiért aztán a "hazaiak" szintén ingázni kényszerülnek a fejlettebb régiók (Bp.) felé.

A falukutatást az ipolyszakállosi és kemencei tapasztalatok összegzésével és az érintett települések vezetőinek meghívásával Kemencén fejeztük be.

Ipolyszakállosi tapasztalatok alapján összefoglaló kérdések:

Beteg a falu lelke, jobban, mint a teste. A zavaros helyzetből a kilábalást nem látják az emberek.

• Lelkileg hogyan felhozni a falut?
• Milyen helyi programok vannak, lehetnek? (mézturizmus, tájház jobb kihasználása a falusi turizmus számára stb.)
• A fiatalokat hogyan megtartani a faluban?
• Mit akarnak az emberek, miben vesznek, vennének részt?

A fellendülést nagyban segítő, a két ország közötti lerombolt hidak, utak és vonatsínek (pl. Ipolyság-Drégelypalánk között) a mai napig nem lettek az Ipoly menti szlovákiai és hazai kistelepülések régóta óhajtott közös vágyainak megfelelően helyreállítva. Vajon miért?

Nagy Júlia, Balogh Judit

Kapcsolódó anyagaink:

• Interjú vázlat